Nem sikerült megakadályozni a fák kivágását. Nem is volt nagy elszánás bennünk. Sajnos mára már kihalt belőlünk az ellenkezés, az ellenállás, a dac. A beletörődés időszakát éljük.
Szebb, használhatóbb lett a tér? Úgy gondolom, hogy nem. Kőrengetegből van már elég.

Ez az egy éve (2014) íródott cikk a Zalatáj Kiadó honlapján jelent meg. Szívemből szól, ezért idézem is:

Ökováros Zalaegerszeg.
Ez olvasható annak a néhány, szennyvízből készült gázzal üzemelő buszmatuzsálemnek az oldalán, melyek a zalai megyeszékhely utcáin közlekednek, már amennyire a keskeny utcácskákon való tuszkolódást közlekedésnek lehet nevezni.
Ökováros.
A szlogen viszonylag friss, a legutóbbi városvezetés tevékenykedésének jegyében született.
A városka korábban volt már sportváros, sőt, a Nemzet Sportvárosa, aztán a ságodi csúszdadomb presztizsének építésekor fürdőváros, időnként a virágok városa, az iparosítás idején – főleg Nagykanizsáról nézve - csinált város, mikor éppen mi… Jelenleg tehát ökováros, eleddig a többi valamiért nem jött be, bár a fürdőváros titulus még nem teljesen okafogyott, a pünkösdi „hosszú hétvége” negyvenfokos izzó poklában különösen nem volt az, hiszen a fél város fürödni indult. Zalaszentgrótra, Lentibe, Sárvárra, Kehidakustányba, a Balatonra, ki-ki ízlése szerint. Zalaegerszegen ugyanis nem volt egyetlen használható hidegvizes medence sem, a régi strandot bezárták, a ságodi csúszdapark pedig lakattal a kapuján várta a hűvösebb napokat…

De vissza a jelenhez, az ökovároshoz!
A jelen a nagy fejlesztések, átépítések ideje, Zalaegerszegen ezalatt jobbára a kockakövek cseréjét kell érteni, most éppen a Dísz tér került sorra. A tér, ami nem is olyan régóta a város központi tere, azóta is néha felújították, időnként átgondolták, hol föld alatti üzleteket, hol árnyékolt padokat fantáziáltak rá, de mindent egybevetve, eddig óvatosan harapdáltak bele.

Mára ismét eljött a nagy átgondolók ideje, a teret lezárták, feltörték, lázas rombolás zajlik, a régi kockaköveket felszedik, ledarálják, s újakat készítenek belőle néhány százmillióért.
A szocreál ízű, minden irányból betonnal körbevett terület talán legszerethetőbb része az a platánsor (volt), melyet most halálra ítélt az átgondolók beteges fantáziája, így a platánoknak pusztulniuk kell!
Pusztulniuk, nem is akármikor, a vegetációs időszak közepén, zöldbe borulva, még néhány óráig enyhítő árnyat adva mennek a halálba.
Likvidálásuk oka sem akármilyen, nem illeszthetőek ugyanis az átalakítási tervekbe!
Persze tudjuk, nem ismerjük a terveket, ez nem fairtás, ez növényzetcsere, nagyon divatos, közkedvelt szóval élve.
Tizenhat új fa kerül majd a térre, néhánnyal közülük a szárazság végez majd, másokkal az éppen soros böfögőfesztivál tökipompost emésztő proletárjainak fergeteges jókedve…

Addig pedig izzik majd a sivár betonpokol, igaz, jópofa fotók készülhetnek a városi propagandaharsonába a tikkadt atyafiakat locsoló párakapukról, a gondoskodás az gondoskodás ugyebár…
Ötven fok lesz majd nyaranta, de sebaj, figyelmeztet majd az OMSZ, olyankor citromsárgán riadunk, s bemenekülünk a már korábban átgondolt Csipke Passzázs (ez sem semmi!) árnyékába…

Szóval Zalaegerszeg továbbra is lázasan keresi azt a formát, amitől egy kicsit városnak nézhetne ki, patinás főtérre, sétálóutcára vágyik, úgy tűnik, minden áron. Igaz, más, városszerűbb városok főtérszerűbb főtere ősidők óta változatlan, sőt, másutt féltve őrzik a múlt műemlékekbe kövült lenyomatát, a sétálóövezetek kialakításának eredeti oka is az volt, hogy megóvják a forgalomtól az évszázados épületeket. A göcseji metropolisz ugyan műemlékekkel nem dicsekedhet, büszke elnevezésekkel annál inkább, van itt Csipkeház, Szalagház, Lédaház, Gyémántház, Rózsaház, Dél Hercegnője, így, nagy kezdőbetűvel, szinte megszemélyesítve a betonszörnyeket. Lesz majd sétálóutca is, ebben biztosak lehetünk, hiszen ha másutt is van, akkor nekünk is kell, legalább nézzünk ki városnak, ha már a munkahelyek, a közlekedés, az egyéb infrastruktúra hiányában, s a teljes eljelentéktelenedés okán nem vagyunk az… Sajnos arra nem gondoltak az aktuális átgondolók, hogy éppen attól válhatott volna szerethető, hangulatos várossá Göcsej szíve, ha megóvják, felújítják régi, polgári, kisvárosi utcáit, épületeit, hagyományos, természetes úton létrejött tereit, nem zárják be mondjuk a régi strandot, esélyt hagynak arra, hogy a lassan ráépülő idő patinássá, egyedivé tegye a városkát.
Ehelyett lázasan építik a Patyomkin-falut, gigantikus terveket szőnek, lassan Ceasucescu Bukarestjére emlékeztet a városépítő igyekezet. A Dísz tér betonteknőjéért egyébként nem kár.
Néhány év múlva úgyis újragondolják, s a most megújuló kockaköveket darálják majd le az akkori potentátok, s lehet majd avatni valamelyik választási kampányban. A Platánok – legyen ez is nagy kezdőbetűvel, már csak a végtisztesség okán is – kiirtása azonban nagyon fáj.
Lombjaik alatt már majdnem jól nézett ki a tér…

-najó-